Kép forrása: Pinterest

Az „Unlocking Intimacy: Navigating Passion in Midlife” elnevezésű rendezvényen az 55 éves Naomi Watts nyíltan beszélt arról, hogy számára a szex sokkal jobbá vált a menopauzával.

„A magam részéről úgy gondolom, hogy érett nőként még ma is nagyon kevesen mernek nyíltan beszélni arról, hogy igenis kívánják a szexet, hogy sokkal felszabadultabbak a menopauza alatt és után, sokkal mélyebben képesek megélni az intimitást, ami által az élvezet, a gyönyör is sokkal mélyebb élményeket jelent.”

A nő gyönyöre – az érett nőé meg főleg – mélységes szégyenbe ágyazódott. Mivel az utóbbi, még ma is tabu, így aztán a változókori szex kapcsán másról sem hallunk csak a hüvelyszárazságról, a libidó csökkenéséről, a becsöppenő vizeletről.

Csak a nehézségekről, a negatív megélésekről. Igen, ezek is létező jelenségek lehetnek, és eszem ágában sincs eltagadni őket! A problémám az, hogy a többiről hallgatunk. Mélyen. A szégyen, a megítélés, a megbélyegzés okán. Mert lehet nyíltan szenvedni, de kifejezni a vágyat a gyönyört egy 50-60 éves vagy afölött lévő nőnek, az még ma is megbotránkoztató, gúnyolódásra okot adó cselekedet.

Hallgatunk arról, hogy egy egészségesen érett nő a párkapcsolatában és intimitásában is szabad, és hogy szabadsága mennyire értelmezhetetlen és zavaró. Hallgatunk arról:

▪ Hogy nem tud, és nem akar olyan társsal lenni, aki nem tiszteli független, ám érzékeny énjét.
▪ Hogy olyan férfival képes mélyen kapcsolódni, aki erős alapokkal bír.
▪ Hogy a szex, számára nem lehet többé rutin és kötelesség.
▪ Hogy vállalja az érett testét. Igen, szex közben főleg!
▪ Hogy képes gyönyörébe emelni a társát.
▪ Hogy felismeri – a gyönyör az életenergia maga.

És lehetne folytatni a sort.

Vitathatatlan tény az is, hogy szívesebben hallunk mások szenvedéséről, mert sajnos sokak számára van abban valami perverz módon megnyugtató, ha azt látják, hogy a „másiknak sem jobb”. Ha mégis „jobb”, akkor jön az ítélkezés. Olykor igen aljas formában nőtársainktól.

Talán pont az én korosztályom az, amelyik már elkezdett beszélni a változókor valódi jelentőségéről, hatásairól és az érett korú (menopauza körüli, alatti vagy utána lévő) nő gyönyöréről, szexuális vágyairól. Úgy tűnik, hogy az utánunk jövők közül is egyre többen folytatják ezt. Írtam már erről többször sőt, volt élő beszélgetés is az AMA oldalán az intimitás, a szexualitás kapcsán, ugyanis nagyon fontosnak tartom ezt a témát.

A szexuális vágy, a gyönyör megélése az a terület, amelyre számtalan jelenség van hatással. A teljesség igénye nélkül az alábbiakat gondolom a legfontosabbaknak:

▪ Stressz
▪ szorongás
▪ szégyenérzet
▪ depresszív hangulat
▪ gyógyszerészeti drogok
▪ fizikai nehézségek,
▪ betegségek
▪ elhidegülés a kapcsolatban
▪ a partner igénytelensége és/vagy érzéketlensége
▪ őszintétlenség
▪ a kommunikáció hiánya.

Még ma is ijesztően magas azon nők száma, akik évtizedeken át „kötelességből” éltek szexuális életet és/vagy, akik nem éltek át orgazmust. Az átélt tapasztalatok pedig általában így kerülnek összegzésre:

„A szex fájdalmas.
A szex unalmas, felesleges nyűg.
A szex kötelesség, kényszer.
A szex nem szól másról csak a férfi partner kiszolgálásáról.”

A változókor ugyanakkor sokakat ráébreszthet az addig megélt intimitás illetve szexualitás szegényes mivoltára, és elvezethet új utak felfedezéséhez, ehhez azonban szükséges a nyitottság, a kíváncsiság.

Az egészséges érés során a libidó csökkenése általában átmeneti, és akár naponta váltakozhat bennünk a vágy és az elutasítás kettőse, de tarthat akár hosszú ideig is a szexmentes időszak igénye. Nincs általános recept, egyedi utak vannak, egyedi megélések, egyedi változások.

Vallom, hogy minden nőnek jogában áll eldönteni, kivel, mikor, mennyit és egyáltalán akar-e bárkivel szexuális élményeket keresni, megélni. De óva intenék mindenkit attól, hogy a szégyen vagy más átmeneti nehézség okán végleg elfojtsa magában a gyönyör iránti természetes vágyát és igényét.