Elindítok a honlapon egy rövid sorozatot a női lét legnagyobb beavatásáról a változókorról, és azzal kezdem, hogy miért is éljük meg drámaként, milyen hatások húzódnak a háttérben. A folytatásban ránézünk a változást kísérő jelenségekre és arra is, hogyan tudjuk ezeket egészséges módon kezelni, illetve hogyan tudjuk a leghatékonyabban támogatni önmagunkat. Ez utóbbi témában elkészült egy tematikus tréning is, amit hamarosan megosztok Veletek. De nézzük most meg, miért annyira drámai számunkra a változókor?

Írtam már arról, hogy micsoda tudatlanság övezte – és sajnos sok esetben még ma is övezi – a nő testének finomhangolt, érzékeny felépítését. Nyilván, amikor a férfitest és annak működése volt az általános mérce, egy férfiak által leuralt orvoslásban, a nő összetettsége az „értelmezhetetlen” és a „hiszti” kategóriákban ki is merült, a cél pusztán annyi volt, hogy a lehető legjobban elnyomhassuk a nők természetes működését. Nagyon tömören, ez a kiindulási alap, így került a változókor is a betegség, a „leáldozás” kategóriájába, ahonnan mind a mai napig nem teljesen sikerült kievickélnie.

Az első ok tehát, ami miatt drámainak érezzük a változást, hogy betegségként tekintünk rá. Márpedig, ha valaki beteg, arra úgy tekintünk, hogy gyenge és elesett, esetleg meg is halhat. Ezt a betegség szemléletet adjuk tovább egymásnak. Miközben a valóság az, hogy egy rendkívüli beavatáson megyünk keresztül.

Említettem már előző írásaimban is, hogy a változókorra való felkészülés a menstruáció megjelenésével kezdődik, ugyanis a női vérzés évei hónapról hónapra vezetnek át bennünket egy fejlődési folyamaton. A menstruáció a legközvetlenebb útvonal önmagunkhoz, és az egészséges menopauza legfontosabb alapja a ciklusunk iránti tudatosság.

Az évtizedeken át tartó vérzésünk jól értelmezhető nyelven beszél hozzánk, és minden egyes hónapban egy-egy apróbb vagy nagyobb fejlődési lehetőséget tartogat a számunkra. (Ez abban az esetben van így, ha nem nyomjuk el hormonokkal a természetes működésünket.) Amikor elérjük a változókort, akkor az azt megelőző évtizedek a hónapról hónapra bekövetkezett változásainak egy lényegesen nagyobb verziójával találjuk magunkat szemben, ami nem néhány napot, hanem akár néhány évet is igénybe fog venni.

A testünkben azonban már van egy minta, egy lenyomat a változást illetően, mivel annak már számtalan változatát éltük meg a vérzésünk ideje alatt. Tehát még, ha „kicsiben” is, de van erről tapasztalatunk. Úgyis tekinthetünk a vérzés éveire, mint egy felkészítő folyamatra, amelynek során elsajátíthatjuk a rugalmasság képességét, de a tudatosságunk magabiztosságot is adhat sőt, a büszkeséget is megélhetjük, amikor ott állhatunk ennek a hatalmas beavatás kapujában. És, ami igen, a fentiek mellett is bizony hozhat kihívásokat az életünkbe!

Ha tehát tudatosak vagyunk a vérzésünk idején, a menopauza közeledtével igenis megszülethet bennünk az érzés, hogy „készen állok”. Készen állok a változásra, készen állok, hogy elengedjem az eddigi ciklusom és felfedezzem az újat. Mert nem szűnünk meg ciklikus lényként működni, csak most már nem a vérünk irányít, hanem egyfajta belső iránytű, amely határozottan összekapcsol bennünket a Hold ritmusával.

A változókor radikális beavatás, Átmegyünk az életnek egy határmezsgyéjén – ahogy egyébként a gyermekünk születésénél is – méghozzá sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt a vérzés éveiben megéltük, de ha képesek vagyunk befelé figyelni, akkor megtaláljuk a vezettetést is! Hiszen számtalanszor éltünk már meg ehhez hasonlót, csak éppen kisebb léptékkel. Szóval, mire elérjük a menopauza időszakát, pszichológiai értelemben készen állunk, ideális esetben persze, ami a tudatosságunk függvénye! Fizikai értelemben pedig szükségünk van az egészségünkkel való fokozott törődésre, táplálkozás és életmódbeli változtatásokra, valamint arra, hogy természetes kiegészítőkkel, növényekkel, olajokkal támogassuk a fizikai testünket. A menopauza spirituális út, legfőbb célja pedig, hogy beletáguljunk természetes énünkbe, adottságainkba, képességeinkbe, valamint megtaláljuk a transzperszonális valóságunkat.

Nem kell többé kompromisszumot kötni saját magunkkal azt illetően, hogyan éljünk, mit viseljünk, mit csináljunk, mondjunk, ha harmóniába kerülünk spirituális énünkkel. Fontos érzelmi munkát végzünk ebben az időszakban.
És vezetve vagyunk a belső hang által, figyeljünk befelé, hallgassunk rá!
Nem számít, mennyire tűnik őrültségnek, csak figyeljünk és hallgassunk rá!
Szükségünk van az én időre, arra, hogy rácsukjuk az ajtót világra és magunkkal legyünk, figyelmet szenteljünk önmagunknak, meghalljuk a belső hangot, vagy egyszerűen csak „úgy” legyünk.

Teremts magadnak időről időre egy napot, egy hétvégét, kalandozz, vagy bújj el, tedd, amire vágysz! Teremtsd meg azt a lehetőséget, amikor senki másról nem gondoskodsz, nem törődsz, csakis kizárólag magaddal.

A másik ok, amiért drámaként tekintünk a változókorra az a kulturális üzenet. Egyrészt magáról a menopauzáról – betegség tudat sulykolása – másrészt arról, hogy milyen is öregedő nőnek lenni a világban. És bár, azt hiszem, hogy minden korban találhatunk bátor példákat, úgy gondolom, hogy az én generációm tagjai között vannak azok az első úttörők, akik megkérdőjelezik és adott esetben el is utasítják a sztereotip megközelítéseket, a ránk hagyományozott félelemkeltő üzenetet, és mindennek hangot is adnak.

Ebben a cikkben olvashatsz arról, hogy az eltérő kultúrák üzenetei milyen hatással vannak a változókorban lévő nők megéléseire egy-egy adott társadalmakban: KLIKK IDE

Elindítottunk egy jelentős és talán mondhatom, hogy intenzív változást, amely ma már eljut a fiatalabb nőkhöz is. És talán egyre érthetőbbé válik, miért is érdemes eltervezni egy kicsit már előre, hogy a nem túl pozitív társadalmi üzenetek ellenére, hogyan szeretnénk megélni a változókort, mit tervezünk idősebb éveinkre, hogyan akarunk élni a poszt-menopauza évtizedeiben, milyennek akarjuk látni önmagunkat? (Érdemes erről, írni, naplózni, beszélni, beszélgetni ily módon is formálni a társadalmi/kulturális üzenetet!) Érdemes átgondolni a célokat, azt, hogy hogyan akarjuk jelentőssé tenni az életünket? Annak ellenére, hogy az érett korunk okán a társadalom üzenete többségében még mindig az elutasítás, mi nem árulhatjuk el saját magunkat!

Ha egyre többen alkalmazzuk azt a gyakorlatot, hogy tisztelettel és méltósággal fordulunk a változás éveihez, a menopauzához, akkor lassan átírjuk az ezt övező társadalmik/kulturális üzenetet.

Még egy jelenségről érdemes beszélnünk, ez pedig a kimerültség, ami tulajdonképpen a változókorhoz való társadalmi hozzáálláson kívül, a ránk erőltetett társadalmi szerepek illetve elvárások sokaságából, valamint a saját megfelelési kényszerünkből, maximalizmusunkból, és belső hajszoltságunkból fakad..

Mi szervezzük a család, a gyerekek, az idős szülők körüli teendőket és mi magunk el is végezzük azokat – tisztelet a férfiaknak, akik ugyanúgy részt vállalnak a családon belüli közös terhekből – és mellette dolgozunk. Ez a folyamatos birkózás a feladatokkal, teendőkkel pedig indokolatlanul sok energiát vesz el tőlünk egy olyan időszakban, amikor igen sebezhetők vagyunk, és egy óriási beavatás ösvényein járunk éppen. Abban az időszakban, amikor gyakorlatilag mindent át kellene értékelnünk, és több időt kellene találnunk önmagunkra.

Nyilván nem engedhetünk el minden feladatot, attól pedig óva intek mindenkit, hogy egyszerre akarjon hirtelen nagy változtatásokat eszközölni. A fokozatosság, az aprónak tűnő, de rendszeresen és következetesen megtett lépések igen hatékonyak lehetnek.

Mit javaslok? Például beírod a naptárba az „én-időt” vagy pihenő időt, és következetesen be is tartod, legyen akár harminc perc, akár két nap, nem keresel kifogást, felmentést. Ne felejtsd el, hogy extra pihenésre, extra támogatásra van szükséged, és örömforrásra, ami táplálék a lelkednek. Figyelj a céljaidra, a saját ritmusodra, mi az, ami üzemanyag a testednek beleértve ebbe a mozgást, a táplálkozást. Alakíts ki egészséges rutint önmagad számára, és, ha eddig nem is tetted, akkor most kezdd el bevonni a családod tagjait a különböző tevékenységekbe.
Ha teheted, hagyd ott őket 2-3 napra, vonulj el egyedül vagy barátokkal, és láss csodát – családod tagjai túl fogják élni! Amikor nagy a nyomás, elviselhetetlennek tűnik a szorítás, kérj külső támogatást, segítséget egy szakembertől!

A sorozat következő részében arról lesz szó, honnan tudjuk, hogy elkezdődött a változókor, a menopauzát megelőző időszak – a perimenopauza.